Először 2 lánnyal beszélgettem, és persze mindkettőben volt valami, ami jobban tetszett, és elkezdtem hasonlítgatni, úgy hogy még csak nem is találkoztunk. (Ráncolom a homlokom és fogom a fejem, persze közben vigyorgok az akkori viselkedésemen) De persze mivel egyik lány sem győzött meg írogattam tovább a leveleket, aztán már 4-5 lánnyal beszélgettem, persze ez kezdett kezelhetetlen és időrabló lenni. Mivel volt akivel nem voltam annyira aktív, így le lettem építve, meg persze a másik oldalról is megkaptam, hogy mással is beszélget, s úgy döntött, hogy inkább vele folytatja tovább.

Mivel már egy ideje nem randiztam, akit éreztem pár beszélgetés alatt, hogy nem fog működni a dolog közöttünk, mert nagyon eltérően látunk bizonyos dolgokat azért elhívtam randira már csak a gyakorlás végett is. A beszélgetések általában jól sikerültek, legalábbis én úgy érzem. Valamikor úgy alakítottam, hogy ne én mondjak nemet, hanem kicsit túljátszottam a dolgot, hogy a végén ő mondjon nemet. Valahogy nem akartam megsérteni egyiküket sem. Ezt a dolgot akkor is eljátszottam, amikor teljesen jó volt az online dolog, viszont személyesen egyszerűen nem tetszett a lány. Ez a kép dolog is megér majd egy posztot :D

Szóval gyűltek a tapasztalatok, de az első negyedév tiszta csalódás volt. Kezdtem befeszülni. Írtam a leveleket, de továbbra is egyszerűen a többség el sem olvasta. Ekkor mondom ennek utána kell járjak mi az oka. Kiderült, hogy a lányok többsége, ha frissen regisztrált felhasználó, akkor betámadja szinte mindenki. Szóval van aki naponta 50-100 levelet kap. Ezek után nem is csodálkoztam, persze azért csípte a csőrömet, hogy miért pont az én levelemet nem sikerül megtalálni.

Ugye nem is kell mondanom, hogy ismét beszélgetések jöttek, meg belefutottam olyan lányokba, akiknek nem tudtam írni, mert 100%-ban nem feleltem meg az elképzeléseiknek, Persze azt is megértem, hogy a sok levél - de úgy is írhatom, hogy potya szexpartner keresők, idióták, perverzek…. - kiszűrése céljából sokan minden paramétert kitöltenek, s ha nincs meg a 100% egyszerűen nem lehet levelet küldeni. Azzal viszont nem tudok azonosulni, hogy valaki horoszkóp, szemszín, súly és hajszín alapján is rostál (na jó, még ami kiüti a biztosítékot az a jövedelemkategória kitöltése).

Egyik kedvencem, amikor a lány kizárta a barna szeműeket. Hát milyen színű szemem van? Barna. Oké, akkor adatlapon módosítás kékre és már írtam is a levelet, hogy sorry, hogy szóvá teszem, de komoly, hogy….. Szerencsére diplomatikus levelemre érkezett válasz. Jó beszélgetés is kialakult, találkozó végül nem lett, lehet túlságosan is nyomultam, amikor megéreztem a lehetőséget… Ami jól esett, hogy 1 hétre rá kaptam választ, miszerint elgondolkozott azon, amit írtam és azóta, mivel módosított kétszer annyian írnak.

(Utólag be kell látni, hogy azért nem is írtak sokan, mert nem előnyös képek voltak fent rólam, de ekkor a barátom észrevételére nem adtam, hittem, hogy az intellektusom át fog menni a bemutatkozóm alapján, aztán személyesen majd úgyis alakul. Elhibázott gondolat volt.)

A leveleimre persze megint jöttek válaszok és folytattam (upgradeltem) a hülyeséget. Most az kattant be, hogy csak a számomra tutikkal fogok beszélgetni, aki bármi miatt is nem, akkor az a leányzó felejtős. Persze már a külső tekintetében is kritikusabb lettem. Kerestem a tökéleteset. Egyre több időt vett el a dolog és eredmény, amit vártam továbbra is váratott magára. Egyre csak csodálkoztam, hogy mennyi szép, leírtak alapján sikeres, tanult nő nem találja a párját, de aztán arra kezdtem gyanakodni, hogy önmagukat nem találják….

Folyt. köv.

Az üzleti életből indultam ki, hogy a mennyiségből lesz a minőség, hát 2 év gyakorlata után, úgy látom, de inkább ki merem jelenteni, hogy ez a társkeresésben egy biztos csőd. Mielőtt részletezem idézek Mihalec Gábor Gyűrű-kúra című könyvéből (nem csak házasulandóknak, házasoknak, párkapcsolatban élnőknek szól, hanem egyedülállók is sok hasznát vehetik szerintem):

"Az egyszeri fiatalember elhatározta, hogy addig nem nősül meg, amíg meg nem találja a tökéletes nőt. Álmai asszonya okos (de nem okosabb, mint ő maga), karcsú, csinos pontos, rendszerető, de nem kényszeres), házias, és kommunikatív (de nem fecsegő). Néhány évvel később találkozott régi barátjával, aki megkérdezte tőle, hogy megtalálta-e a tökéletes nőt. A válasz: "Találtam csinos, szép, okos, házias nőket, de egyet sem láttam, akiben minden meglett volna. Még mindig keresem az igazit." Eltelt néhány év, és (már nem éppen fiatal) emberünk újra találkozott régi barátjával, aki ismét megkérdezte a keresés eredményéről. "Megtaláltam" - hangzott a válasz. Majd sóhajtva hozzátette: "Csak az a baj, hogy ő meg a tökéletes férfit keresi." "

 Ez azért kapcsolódik ide, mert valahogy magam is egy olyan társat szeretnék, aki kívül-belül közel áll hozzám, az elképzeléseimhez. Erről majd máskor! Lényeg, hogy randivonalon alkalmanként az elején 10-20 levelet is írtam és igen írtam, nem Ctrl copy megoldást választottam. Szinte minden profilon találtam valami egyedit, amibe bele lehetett kapaszkodni.Napok teltek, szinte senki sem olvasta, aztán, aki olvasta, azok nem jelentkeztek, vagy egyszerűen törölték az üzenetet. 1-2 hét kellett, hogy választ kapjak, az első válaszok az automatikus elutasító üzenetek voltak, de legalább emberszámba vettek. Akkor alakítottam a profilon, újra elkezdtem a levelek írását, itt már az első 1-2 mondat standard volt, de a megszólítás továbbra is névre szólt és az egyedi gondolatok is maradtak. Most már voltak rövidebb beszélgetések, de randi nem, azt a választ kaptam erre a kérdésre, hogy még korai, még beszélgessünk. Mivel találkozó nem lett én folytattam a levelek írását a profilok nézését. Persze kezdődtek a párhuzamos beszélgetések, a hasonlítgatás. Egyszóval kezdetét vette a bonyodalom, a totális realitásvesztés (ami persze nem tűnt fel).

Folyt köv.

Üdvözöllek :)

Hát nem gondoltam, hogy blogba kezdek, de egyre több a sztori és lehet, ha valaki rátalál ezekre a bejegyzésekre elmosolyodik.

Én még a a típus vagyok, aki személyesen is képes leszólítani lányokat, bár a többség elutasító és teljesen megrémül a kérdéstől. Pedig a bölcsességfogakon kívül mindegyik a helyén van, normális méretben, színben és katonásan sorban, barna szemekkel nézek magam elé, 183cm a magasságom, súlyban még csak a 73kg-ot értem el, szóval izmosodni még van tér :D,  a hajam nem ritka csak a homlokom egyre nagyobb V alakban, egy pici borosta, és még gyanta szűz (na jó, hónaljban nem)... A személyiség meg olyan, hogy megosztó vagyok, vagy nagyon szeretnek, vagy utálnak, de a lényeg, hogy valamilyen érzést legalább mindenkiből kiváltok.

Alapértékekről, ami a kapcsolatokat illeti meg egy kedves barátnőm (barát, tényleg) gondolta jut eszembe, hogy nem kell arról szót sem ejteni, hogy hűség, kedvesség, figyelem, megbecsülés..... mert ezek olyanok, mint az embernek a levegő! Alap, nélkülözhetetlen..... Aminek még alapnak kellene lenni, az a kölcsönös, folyamatos meló önmagunkon és a kapcsolaton egyaránt, Aki nem tesz bele, az miért szeretne belőle bármit is kivenni? Erre egy másik barátnőm gondolata jut eszembe, amit a mai nap mondott arra, amit mindjárt írok is, miszerint irracionális helyzetre, ne keress racionális választ.

Valamikor a hét elején visszatértem a tinderre, mondom, nekifutok újra. Párat húztam, mondjuk 40-et, az arányra már nem emlékszem, de abba is hagytam, mert annyira személytelennek éreztem ismét. Pár órára rá viszont alakult egy match. Meg is néztem és egy nagyon szimpatikus kép fogadott, gyorsan elolvastam az általa írtakat. Tetszett, hogy angolul volt, leírta, hogy mi az ami végképp kizárt nála. Frappáns, jópofa volt. A lány magyar, ez is tetszett, mert magam is angolul írtam, de azért szerintem a legjobb, ha anyanyelvi a partner, mert a későbbiekben az önkifejezés, ha betalál a nyíl, akkor aztán magyarul csodálatos dolgokat lehet megfogalmazni, de persze ez a köd felszállása után is igaz.

Szóba elegyedtünk elég gyorsan meg is született a vélt összhang. Ritka alkalmak egyike volt, hogy a lány maga ajánlotta fel, hogy találkozzunk, még mielőtt én is sort kerítettem volna erre. Még azt is hozzátette, hogy addig is tartsuk a kapcsolatot facebookon. Megírta a vezetéknevét és írta,hogy ő most lepihen (késő volt, 11 körül). Írom, ok, akkor holnap be is jelölöm. Erre jön a válasz - Ne már! Jó persze bejelöltem, meg is történt a visszajelölés, persze még váltottunk pár szót, aztán megkérdeztem, hogy egy elköszönésre felhívhatom-e. Online ez is megvolt, nagyon kellemes volt a hangja, édesen viháncolt a gondolataimra. Aztán elköszöntünk.
Ezután már a közlékenység nagyon szűkszavúra módosult következő este, de ezt betudtam annak, hogy sokat dolgozik és pont egy aktív időszaka van, mert beválogatták egy csapatba és pont most vannak a média interjúk, meg miegymás. Annyit azért beszéltünk, hogy a hétvége ok. Eljött a hétvége, ma nem ért rá és jelezte, hogy holnap se fog. Amin sikeresen kibuktam, hogy írta, nem érzi, hogy találkoznunk kellene. Ez rosszul esett. Régimódi lehetek, de pálfordulás nálam nem szokott történni pár napon belül, főleg úgy, hogy nem is beszéltünk sokat, hogy bármi nézeteltérés lett volna. Nyomulni meg végképp nem nyomultam. Ha meg van más is a képben, akkor azt megmondom, de egy találkozót szerintem akkor is megérne a dolog. De hát, mindannyian mások vagyunk. :) Randi ebből nem lesz, sajnálom.

Találka nélkül, állandó online jelenlét mellett csak arra jön rá szerintem az ember, hogy senki sem elég jó. Ezt erősíti a párhuzamos kommunikáció, aminek korábban magam is a rabja lettem. De erről majd legközelebb. :)

Hetente két bejegyzés várható, az egyik szerdán a másik hétvégén. Ha minden igaz, akkor szerdán találkozunk. :)